PÁVEL KALANDJAI
zenés mesejáték
írta: CZICZÓ ATTILA

szereplők:
PÁVEL, a kis költő
ROSSZ MARI, a papagáj
DOROTTYA, a gonosz banya
HÁROMTESTŐR, a banya segédje
SZÉPNÉNI, a jótündér
MANÓ, egy kislány
BÁLINT, egy kisfiú
PÁNCZÉL MARCELL
ÓRIÁS TÓBIÁS
ERNŐ, a törpe
ELVISZPRESZLI
MESÉLŐ

PÁVEL SZOBÁJA
MESÉLŐ Hol volt, hol nem volt, a Meseországtól kissé balra, ahol a kurta farkú kismalac csak vasárnap túr, volt egy házikó, s a házikóban lakott két jó barát: Pável és Rossz Mari, a papagáj. Pável nagyon furcsa kisgyerek volt; költő akart lenni. Próbálkozott is a versírással ...
(Pável az asztalánál ücsörög, rágja a tollát, nagyon gondolkozik)
PÁVEL... van a réten, minden lepke... nem, ez sem lesz jó. Hiába, én még nem tudok igazi verset írni.
(A papagáj a kalitkájában lustálkodik)
MARI Ne is próbálkozz vele. Annyi szép verset írtak már a felnőtt költők, hogy... itt van például ez: Laci te, hallod-e...
PÁVEL... lehet, hogy igazad van. De ahhoz, hogy felnőtt költő legyek, nekem is verset kell írnom. Igazit. Csak egy dolog hiányzik a verseimből. A rímek.
MARI Mi? Rémek? (megijed)
PÁVEL Nem rémek, rímek. Nem találok rímeket.
MARI Az asztalfiókban már keresgéltél?
PÁVEL Jaj, te Rossz Mari! A rímeket nem lehet megfogni. A rímeket olvasni, leírni, hallani... és szavalni lehet.
MARI Értem. Illetve nem értem.
PÁVEL Elmondom akkor. (feláll, úgy magyaráz)
MARI Már éppen itt az ideje. Ha belegondolok, hogy eddig a rímek nélkül éltem!
PÁVEL Egy-két példát hallgass meg. Öröm - köröm. Ez két szó, de milyen nagyon hasonlítanak. Ö-röm, kö-röm. Érted?
MARI Érdekes. Egy kicsit már értem. Juhéj! Tudok két rímet.
PÁVEL Okos vagy, Mari.
MARI Hat - hét.
PÁVEL Mégsem vagy okos, Mari.
MARI Miért? Talán a hat ugyanazt jelenti, mint a hét? Hát a hat nem hét, mert eggyel kevesebb.
PÁVEL Jaj, Mari, nem hiába hívnak téged Rossz Marinak. Nincs még egy ilyen papagáj egész Pomogácson. Lustálkodj inkább, én pedig tovább próbálkozom a versírással..
(Pável irogat, próbálkozik a versírással, Mari játszadozik a farktollaival.)
PÁVEL Alkottam! Sikerült! Megvan!
MARI (ijedten) Mi van meg?
PÁVEL A versem. Az én versem. Igazi rímekkel! (Nagy levegőt vesz.) A mi szobánkban sosincs zaj, mert mindig zárva az aj... tó. Ó, ez mégsem jó.
MARI (sajnálkozva) Nem baj, azért szép volt.
PÁVEL (szomorúan) Én is éreztem, hogy szép ez a vers. Csak nem találtam jó rímeket. Azt hiszem, jobb lesz, ha inkább alszunk egyet.
MARI De alvás előtt ugye elmész fogat mosni?
PÁVEL Megyek, megyek. De jó neked, hogy nincsenek fogaid. (Pável kimegy, Mari énekel a közönségnek.)
MARI Megtanítom a rímeket, / elijesztem a rémeket. / Ne félj! / Fuss utánam, hogy utolérj! / Elárulom neked a tudást, / amit nem tudhat senki más, / de csitt! / Nehogy elárulj valamit! / De most idehallgass, ha nagyon figyelsz, / mint én, olyan okos lehetsz! / Tudnod kell, mi az egyszeregy, / melyik a cseresznye és melyik a meggy, / melyik a néni és melyik a bácsi, / ki a budapesti és ki a pomogácsi! / A fogam nekem sohasem fáj. / Legbátrabb madár a papagáj! / Idenézz! / Csodás vagyok, mint egy csupor méz. / Az én hazám Ausztrália. / Ő a szerelmem, Papagila. / Oh, be szép! / Drága kincsem ez a színes kép. / Tudnod kell, mi az egyszeregy ...
PÁVEL (Visszajön.) Jó éjszakát, Mari! Aludjunk, talán majd holnap sikerül! (Elalszanak mindketten.)
MESÉLŐ Aludni tért a két barát. Pável nagyon szomorú volt, amiért nem tudott igazi verset írni. Nagyon sírt álmában! Ám egyszer csak megjelent Szépnéni, a jótündér, aki mindig segít a gyerekeken.
(Lassú, lágy léptekkel megérkezik a gyönyörűséges Szépnéni. Egy finom érintéssel felébreszti Pávelt.)
SZÉPNÉNI Szervusz, Pável. Megijedtél?
PÁVEL Megijedtem. Ki vagy te?
SZÉPNÉNI Szépnéni vagyok.
PÁVEL (ámulattal) A tündérek tündére?
SZÉPNÉNI Bizony ám!
PÁVEL Jé!
SZÉPNÉNI Hallottam, milyen keservesen sírtál álmodban. Eljöttem, hogy segítsek.
PÁVEL (Felül az ágyában.) Mondasz igazi rímeket?
SZÉPNÉNI Nem Pável, mert az nem lenne hasznos segítség. Csak akkor válik belőled igazi költő, ha sokat tapasztaltál az életben és gondolataid ezt a sok tapasztalatot összegezve segítenek az alkotásban. Érted?
PÁVEL Nem. Biztos azért, mert nem vagyok még felnőtt.
SZÉPNÉNI Pedig egyszerű. (Szépnéni énekel.) Tudnod kell, hogy a felnőttek / azért írnak szépeket, / mert ők is voltak gyerekek. / Tudnod kell, hogy a felnőttek / sohasem felejtik el, / milyen szép volt rég, / mikor kék volt az ég, / és a napból áradt a fény. / De ahhoz, hogy felnőtt légy, / sok próba vár rád - hetedhét! / Száz akadályt kell áthágnod, / s barátokat találnod! / De jótett helyébe jót várj! / Az úton, hogy célba találj, / segít majd az egész világ.
(Pável tátott szájjal hallgatja)
SZÉPNÉNI Reggel, mikor hasadra süt a nap, szedelődzködj, fogd a pajtikádat, s induljatok szerencsét próbálni! S ha megtaláltad azt, amire vágysz, meglátod milyen egyszerű lesz verset írni, igazi rímekkel.
PÁVEL De Szépnéni, hol találom meg azt, amit keresek?
SZÉPNÉNI Túl az Óperencián, a Hatalmas Meseerdőn túl, ahol a madarak dalolnak, ott.
PÁVEL Ott?
SZÉPNÉNI Bizony ott. Most aludjál, hogy reggel pihenten indulhass az útra.
PÁVEL Szépnéni... (elalszik)
SZÉPNÉNI... szép álmokat! (kimegy)
MESÉLŐ Szépnéni elbúcsúzott, Pável mély álomba merült. S ekkor megjelent Dorottya, a gonosz banya, s vele a Háromtestőr, aki a gonosz banya segédje volt...
DOROTTYA (mérgesen) Majd adok én nektek barátokat, meg jó tetteket! Háromtestőr!
HÁROM Igen, boszinyánk.
DOROTTYA Fogadjátok meg, hogy úgy követitek ezt a kis hencegőt meg azt a tollrakást, mintha a hat szemetekre ügyelnétek!
HÁROM Ígérjük hát. Kapjanak csak egy kis leckét! Ha-ha-ha!
(Elmennek. Felébred Pável, készülődik.)
MARI Mi történt, Pável? Hová készülődsz?
PÁVEL Megyek hetedhét próbát kiállni.
MARI Micsodát? És hová mész?
PÁVEL Túl az Óperencián, a Hatalmas Meseerdőn túl, ahol a madarak dalolnak, oda.
MARI Oda?
PÁVEL Bizony, oda. Jössz?
MARI És mit keresünk ott?
PÁVEL Hű, ezt elfelejtettem megkérdezni!
MARI Megkérdezni? De kitől?
PÁVEL Szépnénitől.
MARI A tündérek tündérétől? Hiszen ő csak a mesékben létezik. Biztosan csak álmodtad. Engem is hagyhatnál még aludni. Éppen a szerelmetes Papagilámról ábrándoztam.
PÁVEL Siess Mari, mert itt maradsz!
MARI Mondhatom, szép eljárás! Méghogy tündérek, Óperencia, hetednyolc próba! Micsoda gyerekes dolgok!
MESÉLŐ Elindult a két barát hetedhét próbát kiállni. De nem tudtak a gonosz banya átkáról! Mert ha Dorottya egy mágikus órára el tudja varázsolni a gyerekeket, akkor tollastól-bőrőstől a banya hatalmába kerülnek. Ám ha sikerül új barátokra szert tenniük, akkor megszabadulnak az átoktól, mert ez ellen nincs ellenszere Dorottyának. De ne féljetek! Szépnéni mindig ott lesz a gyerekek mellett, mert aki jól viselkedik, arra mindig vigyáz a jótündér. De nézzétek, mit tervel már megint az a gonosz banya!

DOROTTYA-LAK
(Dorottya a varázsbödönjét nézegeti.)
DOROTTYA Háromtestőr!
HÁROM Igenis boszianyánk!
DOROTTYA Mit csináltok megint?
HÁROM Balról alszunk... jobbról rádiót hallgatunk... de középen figyelünk!
DOROTTYA Figyeljetek! Most indult el az a Pável kölyök meg a társa. Lassan a város szélére érnek. Induljatok! És kövessétek őket árkon-bokron át! (Háromtestőr elindul.) Várjatok még, na! Előbb mondjuk el a Dorottya-varázslatot!
HÁROM (lelkesen) Mondjuk!
DOROTTYA (Nagy varázsló mozdulatokkal.) Tűz kell, erős tűz! Láng, forró szikrák. Pattogjon a perzselő, olvadjanak a sziklák!
HÁROM Olvadjanak a sziklák!
DOROTTYA Nagy bödön. Jó mély. Benne forró, forró varázslé. Főjön minden a szérumért! Főjön minden a bosszúért!
HÁROM A bosszúért!
DOROTTYA Három marék földet. De! Előbb fordulj körbe!
HÁROM De hányszor?
DOROTTYA Ötből kettő.
HÁROM (Számolják az ujjukon.) Néééé... keeee.... Háromszor!!
DOROTTYA Öt erős szál sárkányfüvet!
HÁROM Milyen füvet?
DOROTTYA Ó, ti süsük! Sárkányfüvet!
HÁROM Benne van a sárkányfű is.
DOROTTYA Három lábú, csupasz keblű, borban ázott, elkábított kecskebéka! Itt a béka!
Nem lesz béke. Ha-ha-ha! Induljatok, tréfáljátok meg őket!
(Háromtestőr elszalad, a banya hangos kacagással kimegy.)

ERDŐ-MEZŐ
(Fáradtan ballag a két barát.)
MARI Mondhatom, szép kis móka. Már csak egy igazi banya hiányzik.
PÁVEL Igazad van! Teljesen elfelejtettem Dorottyát, a gonosz banyát.
MARI Mese-mese mátka!
PÁVEL Ne viccelődj, Mari! Csak úgy tudunk eljutni a célunkhoz, ha a banya nem tud elvarázsolni minket.
MARI Ameddig engem látsz, ne félj!
PÁVEL Odanézz! Egy házikó.

MANÓ ÉS BÁLINT SZOBÁJA
(Manó és Bálint tanulnak.)
MANÓ 1+1+1=3. Akkor 2x2=3.
BÁLINT Nem is igaz. 2 ujj meg 2 ujj az 4 ujj. 2x2=4.
MANÓ Nem igaz. Három!
BÁLINT Négy!
MANÓ Három!
BÁLINT Négy!
PÁVEL Ti meg kik vagytok?
BÁLINT Bálint vagyok. Ő meg a tesóm, Manó.
PÁVAL És mit vitatkoztok ti?
BÁLINT Azon, hogy 2x2 az mennyi. Mikor mindenki tudja, hogy 4.
MANÓ Nem, mert három!
BÁLINT Négy!
PÁVEL Álljatok meg! Ne veszekedjetek, mindjárt igazságot teszünk!
MARI Majd én segítek! Ti csak figyeljetek. Itt van két csokis fagyi. Ezt veszem kétszer. Kettő csokis fagyi, meg még kettő csokis fagyi. Reggelire elnyalok egy csokis fagyit, tízóraira még egy csokis fagyit, ebédre kettő csokis fagyit, uzsonnára egy csokis fagyit, vacsorára még egy csokis fagyit. És így nem marad csokis fagyi. 2x2=0.
PÁVEL Hogyan lehetne nulla? Te falánk papagáj! (A nézőtéren ülő gyerekekhez.) Gyerekek, ki tudja, hogy mennyi 2x2?
(Dorottya beint a varázspálcájával, Pável és Mari megmerevedik.)
DOROTTYA Gyerekek! Nem kell megmondanotok, hogy mennyi 2x2. Mondjátok azt, hogy nyolc! S akkor megígérem, hogy soha-soha-sohatöbbet nem kell iskolába meg óvodába járnotok és mindig csak játszanotok kell.
MANÓ Hurrá! 2x2=8! 2x2=8!
DOROTTYA Ha-ha-ha!
BÁLINT Nem igaz! Iskolába és óvodába azért járunk, hogy okosak legyünk, mint a felnőttek. És mindenki tudja, hogy 2x2=4.
DOROTTYA Nem igaz! Nyolc!
MANÓ Nyolc, nyolc, nyolc... (Szépnéni int a varázspálcával.)
SZÉPNÉNI (A közönséghez.) Ahhoz, hogy megtörjön a varázslat, gyerekek, kiabáljátok velem háromszor, hogy 2x2=4! Rajta!
(Dorottyáék mérgesen elszaladnak, Pávelék felébrednek.)
PÁVEL Hű de megijedtem! Elvarázsolt minket a banya. Még szerencse, hogy Bálint igazat mondott és ezért megjelent a Szépnéni. Hanem te Manócska, a banyára hallgattál.
MANÓ De most már tudom, hogy 2x2=4. És a barátotok is leszek, ha elfogadtok.
BÁLINT Én is!
PÁVEL Juhéj! Ez nagyon jó.
MARI Vannak barátaink. Kiálltuk az első próbát.
PÁVEL Bálint, nem tudjátok merre van a túl az Óperencián, a Hatalmas Meseerdőn túl, ahol a madarak dalolnak, az?
BÁLINT Sajnos nem tudjuk.
MARI De kár. Mert mi most oda indultunk.
MANÓ Mehetünk veletek?
PÁVEL Gyertek.
MARI És sokkal jobb így négyen.
MANÓ Mert 2x2=4.
BÁLINT Indulás!

ERDŐ-MEZŐ
Pável (énekel.) Vélhetően tudtok róla, hány vidéket bejártam. / Vélhetően sok országról mesélhetnék egyfolytában. / Vélhetően volt már ilyen gyerek, de nagyon kevés... / "Fejezd be a mondatod, halljuk már, miről beszélsz!" / Mint tapasztalt világjáró, sok-sok helyen voltam. / Mint tapasztalt jó fiú, csak ha kellett, akkor szóltam. / Mint tapasztalt költő, csak a szépet olvasom. / "Fejezd be a mondatod, már régóta hallgatom."
(Észrevesz valakit.)
PÁVEL Odanézzetek! Egy igazi lovag.
MARI Ki vagy te?
(A lovag sisakjától nem lát semmit.)
MARCELL Ki beszél? Nem látok senkit.
PÁVEL Mi vagyunk! Miért nem látsz?
MARCELL Mert a gonosz banya úgy fejbevágott, hogy azóta nem látok.
MARI Gyanús nekem valami! Jé! Te lovag, a fejedre csúszott a sisakod. (Felhúzza Marcell arcáról a sisakrostélyt.)
MARCELL Látok! Látok! Megmentettetek! Ti vagytok a legjobb barátaim immár!
PÁVEL Mari! Akkor kiálltuk a második próbát! Juhéj!
MARI Hanem hogy hívnak téged, lovag?
MARCELL Pánczél Marcell a becsületes nevem. És Artúr király lovagja vagyok. Megyek is vissza hozzá, mert a Szent Kelyhet keressük.
PÁVEL Te Marcell! Nem tudod, merre van a túl az Óperencián, a Hatalmas Meseerdőn túl, ahol a madarak dalolnak, az?
MARCELL Egyszer már voltam ott, de az mégsem az volt. Sajnos nem tudok segíteni nektek. De ha gondoljátok, megyek inkább veletek.
MARI Jó! Indulás!
MESÉLŐ Ment, mendegélt az öt barát, hogy megtalálják azt, amit keresnek. Közben a gonosz banya forrt a méregtől. De figyeljetek csak! Mi ez az éktelen lárma?
(Egy hatalmas óriás érkezik, üt-vág, amit ér.)
TÓBIÁS Én annyira erős vagyok, hogy mindenkit úgy megverek, hogy csak na! Jöjjön, aki ki mer állni velem! Én úgy behúzok neki, hogy csak na! Én vagyok az óriás Tóbiás. Ki akarja, hogy úgy megverjem, hogy csak na? Na ki az? (Énekel.) Kezemen az izmok olyan nagyok, mint két domb. / Idecsapok, odacsapok! A fán sem marad lomb. / Akit én elkapok, az nem megy már sehova. / Olyan nagyot ütök én, hogy csak na! / Lábamon az izmok olyan nagyok, mint két ház. / Ha rálépek a fejedre, nem lesz már több láz. / Akibe én belerúgok, puha lesz, mint a gyurma. / Olyan nagyot ütök én, hogy csak na! / Ha éhes lesz az óriás, / a vérszomjas Tóbiás, / kilenc csirke, kilenc pulyka, / kilenc malac, kilenc marha, / kilenc leves, kilenc krumpli, / kilenc kenyér, kilenc kifli, / kilenc puding, kilenc fagylalt, / kilenc májkrém, kilenc vagdalt, / kilenc körte, kilenc szilva, / kilenc dinnye, kilenc alma, / kilenc "bonti", kilenc "mamba" / fér bele a hasamba!
(Reszketve hallgatták végig a dalt.)
TÓBIÁS Kik bujkálnak ottan? Gyertek csak elő, kiskomáim!
PÁVEL Szia, Tóbiás.
TÓBIÁS Hű, de jó, hogy jöttetek. Most én úgy megverlek benneteket, hogy csak na!
MARI Fussunk innen, Pável, mert nem akarok rántottpapagájjá változni. (Kergetőznek egy nagyot, majd Pável ott áll szemben az óriással.)
PÁVEL Hé, te Tóbiás! Miért akarsz bennünket megverni?
TÓBIÁS Mert én annyira erős vagyok, hogy csak na!
PÁVEL Azt elhiszem, mert látom. De azt tudod-e, hogy a gyerekek nem szeretik a verekedőseket?
TÓBIÁS Nem szeretik? De nekem Dorottya néni azt mondta, hogyha a gyerekek barátja akarok lenni, akkor mindenkit verjek meg...
MARI... hogy csak na!
TÓBIÁS Úgy. Honnan tudod?
PÁVEL Jaj Tóbiás! Te ezt elhitted? Tudod ki az a Dorottya néni?
TÓBIÁS Nem.
MANÓ Ő a gonosz banya. (Tóbiás megijed.)
PÁVEL De kérdezzük meg a gyerekeket, hogy szeretik-e a verekedőseket!
MANÓ Nem szeretjük.
BÁLINT De szeretjük!
MANÓ Nem is!
(Bálint fellöki Manót, aki elesik és elpityeredik.)
BÁLINT (Elszégyelli magát.) Ne sírj Manócska. Inkább nem fogok sohatöbbé verekedni.
TÓBIÁS Akkor én se verekedjek?
MARI Ne. Inkább ne verekedjél.
TÓBIÁS Tőlem! (Felsegíti Manót.)
PÁVEL Hű de jó! Akkor kiálltuk a harmadik próbát is. Tóbiás nem fog többet verekedni.
MARI Várjál még Pável. (Próbára teszi az óriást.) Hátha Tóbiás nem is lett a barátunk.
MARCELL Szerintem az lett. Nem?
TÓBIÁS Persze, hogy a barátotok vagyok.
PÁVEL Hű de jó! Hanem Tóbiás! Nem tudod, hogy merre van a túl az Óperencián, a Hatalmas Meseerdőn túl...
TÓBIÁS... ahol a madarak dalolnak, az?
PÁVEL Igen! Tudod?
TÓBIÁS Sajnos nem.
PÁVEL De kár!
MARI Nekünk sietnünk kell. Nem jössz velünk?
TÓBIÁS Nem mehetek, mert az Óriások boltjában veszek magamnak egy focicsukát. És oda kell mennem.
PÁVEL Muszáj?
TÓBIÁS (Hosszasan elgondolkozik.) Nem.
PÁVEL Hű de jó! Akkor jössz velünk?
TÓBIÁS Persze. Indulás!
MESÉLŐ Mentek, mendegéltek, már hatan voltak barátok. Dorottya közben újabb akcióra határozta el magát. Utánuk küldte a Háromtestőrt. Ám ekkor valakit észrevettek Pávelék.
PÁVEL Odanézzetek!
BÁLINT Egy törpe. (Szomorúan ücsörög egy törpe.)
PÁVEL Szia. Talán vársz valakire?
ERNŐ Szia.
MARI Hű, de bőbeszédű vagy.
PÁVEL Szerintem inkább szomorú.
ERNŐ Nem is.
MARI Veled öröm beszélgetni. Már azt hittem, hogy te vagy a Morgó.
ERNŐ Ki?
MARI Nem ismered a hét törpét?
PÁVEL Hófehérke barátai voltak.
MARI Szende, Szundi, Hapci, Csütörtök, Péntek, Szombat...
PÁVEL... miket beszélsz, Mari? Ezek már a hét napjai. A törpéket úgy hívták, hogy... gyerekek, tud valaki segíteni?
(A közönségben ülő gyerekek segítenek: Tudor, Vidor, Szende, Szundi, Hapci, Morgó, Kuka)
MARI Na, te melyik vagy?
ERNŐ Egyik sem.
PÁVEL Azért neved biztos van.
ERNŐ Ernő.
MARI De szép név! Ernő, napernyő.
PÁVEL Te miért nem nevetsz, Ernő?
ERNŐ Azért nem nevetek, mert engem Dorottya, a gonosz banya elvarázsolt.
PÁVEL Dorottya?
MARI Elvarázsolt?
ERNŐ Igen. Életem végéig itt kell ülnöm. És ha valaki nem énekel egy szép dalt, már sohatöbbé nem láthatom 19 kicsi testvérkém.
PÁVEL Tudod mit, Ernő? Ismerek egy szép dalt. Az a címe, hogy Cifra palota. Ha elénekeljük, lehet, hogy megszabadulsz a varázslattól.
(Dorottya beint, Pávelék megmerevednek, kivéve a gyerekeket.)
HÁROM Gyerekek! Ha most nem énekeltek semmilyen dalt... akkor megígérjük, hogy soha... soha...soha többet nem kell korán lefeküdnötök soha... soha... soha többet nem kell korán felkelnetek... és soha... soha... soha többet nem kell fogat mosnotok.
MANÓ Hurrá! Hurrá!
BÁLINT Nem igaz! Azért kell korán lefeküdni, hogy ne legyünk fáradtak másnap, s azért kell fogat mosni, hogy ne kelljen a fogorvos bácsinak kihúzni a fogunkat.
HÁROM Miket beszélsz itt össze-vissza... Minek fogatmosni, amikor a sok csoki... meg cukor úgyis meggyógyítja a fogatokat?
BÁLINT Nem igaz!
MANÓ Hurrá! Nem mosunk fogat. (Bejön Szépnéni és int a varázspálcájával.)
SZÉP Mi ez itt? Énekeljünk gyorsan! (Énekelnek, Dorottyáék elhúznak.)
MARI Hű, de jól elaludtunk megint.
PÁVEL Szerencsére megint letelt egy mágikus óra. Mert ha nem ébredünk fel, akkor lehet, hogy Ernő mindig itt marad és a gyerekeknek kihullott volna az összes foga.
BÁLINT Én megint igazat mondtam. És biztos azért jött el megint a Szépnéni.
PÁVEL Ügyes voltál. És te Manócska?
MANÓ Én elhittem mindent. De már tudom, hogy mindig kell fogat mosni.
MARI Odanézzetek! Ernő tud mászkálni.
ERNŐ Köszönöm barátaim. Olyan szépet énekeltetek!
PÁVEL Ernő is a barátunk lett! Akkor kiálltuk a negyedik próbát!
MARI Hanem te Ernő. Nem tudod véletlenül, merre van a túl az Óperencián, a Hatalmas Meseerdőn túl, ahol a madarak dalolnak, az?
ERNŐ Nem tudom sajnos.
MARI Pedig mi odakészülünk. De kár!
PÁVEL Köszönjük Ernő. Siess a családodhoz.
ERNŐ Megyek veletek. Biztos arra van Kukutyin is, amerre ti mentek.
EGYÜTT Indulás!
MESÉLŐ Barátaink kiállták a negyedik próbát és nagy léptekkel mentek tovább útjukon. Érezték, hogy már nincsenek messze céljuktól. És ekkor megláttak valakit.
ELVISZ Hogy is volt az a dal? Hát miért nem jut az eszembe?
PÁVEL Szia! Te meg kicsoda vagy?
ELVISZ Elviszpreszli vagyok. A leghíresebb énekes a világon. Csak éppen elfelejtettem a dalomat. És milyen énekes az, aki nem tudja a saját dalát?
MARI Te vagy Elviszpreszli? Nekem te vagy a kedvenc énekesem.
MANÓ Nekem az Oláh Ibolya.
BÁLINT Nekem a TNT.
PÁVEL Nekem a Pap Rita.
MARCELL Nekem a Tankcsapda.
TÓBIÁS Nekem a Presser Pici.
ERNŐ Nekem a Republic.
DOROTTYA (Csak a hangja.) Nekem a Padödö.
ELVISZ Nekem a Britniszpírsz.
A FIÚK Pfúúúúj!
MARI És én ismerem a dalodat.
ELVISZ Igazán?
PÁVEL Akkor tanítsd meg nekünk is, Mari!
MARI Jól van. (Énekel - Elvis Presley: Jailhouse rock c. dalára) Elindultunk a Robihoz, / a Miki azt mondta, hogy ropit hoz. / Kell még kóla és sóskifli. / gyalog megyünk, vagy elvisz Preszli? / Rossz. Ez a rossz. / Ez a Rossz Mari dala. / Ne mondd rá, hogy rossz. / A Robi apukája jött el értünk, / Négy órakor meg is érkeztünk. / Fülbevaló, karkötő és csillogó nyaklánc. / Legjobb tánc a papagáj-tánc. / Roll! Roll! Rock 'n roll!
ELVISZ Ez volt az én híres dalom!
PÁVEL És most örülsz, Elviszpreszli?
ELVISZ Mint majom a farkának, úgy örülök. Ti vagytok a legjobb barátaim!
MARI Akkor kiálltuk az ötödik próbát. Már csak kettő van hátra.
PÁVEL Hanem te Elviszpreszli! Tudod-e, hogy merre van a túl az Óperencián, a Hatalmas Meseerdőn túl, ahol a madarak dalolnak, az?
ELVISZ Persze, hogy tudom. Oda indultatok?
PÁVEL Oda! Jössz velünk?
ELVISZ Ván-tu-fri-for-redi-sztedi-go! Gyalog megyünk, Elviszpreszli? Indulás! (Énekelve elindulnak, egyszer csak egy sötét erdőhöz érnek.)SÖTÉT ERDŐ
MARI (félve) Ez lenne az?
PÁVEL Nem hinném, mert nem dalolnak a madarak.
ELVISZ Én is csodálkozom.
MARI Ott egy öreg nénike! Kérdezzük meg tőle.
PÁVEL Nénike!
DOROTTYA (Öreg nénike hangján beszél.) Hát ti meg hunnan gyüttök? Kik vagytok?
PÁVEL Ő Rossz Mari, a barátom, Ő Manó, ő Bálint - testvérek, ő Pánczél Marcell, a kerekasztal lovagja, ő Tóbiás, az óriás, ő Ernő törpe, akinek 19 kicsi testvérkéje van, ő pedig Elviszpreszli, a világ leghíresebb énekese. Én vagyok Pável.
MARI És Pomogácsról jöttünk.
DOROTTYA De sokan vagytok! A kis Pável meg a hét barátja, mi? Rólad már hallottam. Valami firkász vagy, mi?
PÁVEL Igen. (Átszellemülten.) Költő vagyok.
MARI A nénike mit cipel a válláján?
DOROTTYA Üres üvegeket viszek visszaváltani.
MARCELL (Nézegeti a zsák tartalmát.) Az ott nem visszaváltható.
PÁVEL Majd segítünk.
(Megfogják, de odaragadnak. Előjön a Háromtestőr és elvezeti őket.)

DOROTTYA-LAK
(A foglyok összekötözve ülnek, Pável középen áll. Mindenki nagyon fél.)
DOROTTYA Ha-ha-ha! Csak megkerültetek!
PÁVEL (sírva) Mi a túl az Óperenciánt kerestük...
DOROTTYA... te sükebóka, hát ott vagytok.
PÁVEL Ez az a hely?
HÁROM Ez ám... csak a madarak már nem dalolnak... de innen már nincs visszaút!
MARI Pedig már a hatodik próbát is kiálltuk. Segítettünk a nénikének.
DOROTTYA Ha-ha-ha! Nem ismertetek fel. Te meg írtál volna verset, nem kerültél volna a fogságomba!
HÁROM Finom vacsora lesz belőletek!
DOROTTYA (Mintha varázsolna, úgy hangsúlyoz.) Háromszor átfőtt békalében, csalánfűvel fűszerezve, hegyes tűzön melengetve, hátrakötött sarokkal lesztek megsütve.
MARI Nem elég, hogy hátrakötik a sarkam, még sültpapagáj is lesz belőlem. Bruhaha!
MARCELL Ne sírj Mari! Most kell igazán bátornak lenni!
Dorottya (énekel.) Minden jóból rosszat csinálunk. / Hű, de finom ebéd lesz nálunk! / Megfőzzük a foglyokat, / csiklandozzuk az orrunkat. / Hű! Hű! Hű! Hübele Balázs! / Jó nagy gonoszságot csinálunk. / Sok-sok rosszaságot kívánunk. / Minden boszorka irigy lesz, / tündérek tündére bármit tesz... / Hű! Hű! Hű! Hübele Balázs! / Elpusztítottuk a rímeket. / Felélesztettük a rémeket. / Minden gyerek félni fog. / Koszos arc, koszos kéz, lyukas fog! / Hű! Hű! Hű! Hübele Balázs!
HÁROM (ijedten) De hol a parázs?
DOROTTYA Na ezt jól elfelejtettük! Vigyázz rájuk, addig én elmegyek rőzséért.
HÁROM Vigyázunk... mint a hat szemünkre... Ha-ha-ha!
MARCELL Na, most mi lesz?
PÁVEL Talán ha tudnék verset írni!
HÁROM De nem tudsz! Ha-ha-ha!
MESÉLŐ Fogságban volt Pável és a hét barátja. A Háromtestőr vigyázott rájuk, s ők nagyon féltek. Ám ekkor megjelent Szépnéni egy varázshangszerrel, s egy szép dalba kezdett, miközben Pável belefogott egy versbe, mert a sok kaland és a fogság közben rájött, hogy miről is kell írnia az első költeményében.
(Miközben Pável írja a versét, Szépnéni és a többiek dúdolva énekelnek. Jön vissza Dorottya, Szépnéni elbújik. Pável kipirosodva áll, kezében első versével.)
DOROTTYA Jó nagy parázst csinálunk, hadd süljenek.
PÁVEL (boldogan) Én írtam egy verset.
DOROTTYA Mit írtál te?
HÁROM (dadogva) Itt... itt... volt...
PÁVEL Írtam egy igazi verset.
DOROTTYA Kit érdekel a firkálmányod?
HÁROM Szép... szép... szép...
DOROTTYA Mi szép?
MARCELL De azt tudnod kell, hogy mindenkinek lehet egy utolsó kívánsága.
ELVISZ Mi azt kívánjuk, hogy Pável elmondhassa a versét.
DOROTTYA Jól van. Úgyis régen nevettem már egy nagyot.
HÁROM Szép... tün... szép... dér...
DOROTTYA Hagyd már abba! Na, te meg mondjad, de íziben!
PÁVEL (Mint az igazi versmondók, nagy levegőt vesz és átszellemült arccal nekikezd.) Van egy barátom, Rossz Mari, szereti mind, aki ismeri. Segítünk a bajban másokon, így lesz mindenki a barátom. De legjobban szeretem a világon, ezerszer úgy, mint a barátom, minden nappal és éjszakán az anyukám és az apukám.
(Dorottya egyre jobban összemegy, a vers végére már a földön fetreng. Megszólal a madárcsicsergés, kisüt a nap, fény árad szét az erdőben.)
MANÓ, BÁLINT De szép volt!
HÁROM Szép... szép... szép...
(Háromtestőr megfogja Dorottyát, és maga után húzva a banyát, elszalad.)
MARI (csodálkozva) Ezt te írtad?
PÁVEL Én. Egyedül.
TÓBIÁS Idenézzetek!
ERNŐ Elszakadt a kötél!
ELVISZ Megszabadultunk!
MARCELL Mert Pável megtalálta azt, amit keresett.
EGYÜTT Igen.
(Boldogan indulnak haza.)

Székesfehévár, 1994

Megtanítom a rímeket (kotta) (kotta)
Tudnod kell (kotta)
Pável kalandjai (kotta)
A vérszomjas óriás (kotta)
Hübele Balázs (kotta)